a

Milyen egy jógaóra nálam?

Alapvetően a klasszikus, pózkitartásos hatha jógagyakorlás híve vagyok, mert véleményem szerint így lehet kellőképpen befelé figyelve, tudatosságban fejlődve gyakorolni. Így tud lecsendesedni az elme, és ebben a csendben vagyunk képesek meghallani a testünk és a lelkünk üzeneteit – márpedig az önismeret és az öngyógyítás itt kezdődik.

           Azonban az a tapasztalatom, hogy a pózkitartásos gyakorlás kezdetben sokak számára nagyon megterhelő: sem fizikailag, sem pszichésen nem képesek rá. A háborgó elme nehezen bír lelassulni, az egész napos pörgés után a túl kevés ingerrel nem tud még mit kezdeni sem a test, sem a lélek. Ezért az órák elején sokat merítek az ászanákat előkészítő, dinamikusabb, egyszerűbb, izületekre és mirigyekre ható gyakorlatsorokból. Fontos azonban tudni, hogy ezeket is mindig lassan, a légzéssel összehangolt ritmusban végezzük.

           Alaposan átmozgatjuk a testet – az izmok mellett ügyelve a belső szerveink masszírozására, préselésére, lazítására, nyújtására is.

           Bár még nincs saját termem, ezért kicsit nehézkesebb megoldanom, de használok segédeszközöket: téglát, hengerpárnát, hevedert, széket. Ezek az eszközök abban fantasztikusak (ahogy szeretett ászanatanárnőm, Selmeciné Bogdán Ágica mondta mindig: ez az Iyengar egy zseni volt!), hogy a segítségükkel egy-egy nehezebb ászana is kivitelezhetővé válik a kötöttebb, merevebb testű gyakorlók számára. Az egyes ászanákban így könnyebben el lehet érni az oly kívánatos, pihentető és gyógyító hatású “benne nyugvás” állapotát – hiszen ez a jógagyakorlás célja, nem pedig a test kizsigerelése.

           Szomorúan tapasztalom, hogy sokak számára egy jógaóra nem egyéb, mint ászanagyakorlás. Ez szerintem olyan, mintha egy szelet Dobostortából csak az alsó 2 csíkot ennénk meg (bocsánat, cukrász szakmám is van), a többi réteget, na meg az isteni tetőt otthagynánk a tányéron. Fontosnak tartom, hogy a gyakorlóim megismerhessék és megtapasztalhassák a jóga komplexitását, ezért az óráimon – ha csak rövid időre is -, de mindig van valamilyen légzéstudatossági, és tisztító (kriya) gyakorlat is.

           Az is célom, hogy az óra során megmozgatott energiák a helyükre kerüljenek, ezért az órákat mindig relaxációval zárom. Ha fázós vagy, kérlek, hozz magadnak takarót vagy melegebb pulcsit.

A végére maradt a három legfontosabb:

1. Mindig, de mindig erőszakmentesen (a jógában ezt hívják ahimszának) gyakorlunk, azaz semmit sem erőltetünk. A saját határaink tiszteletben tartása az egyik legfontosabb dolog, amit gyakorolnunk kellene.

2. Bármilyen problémád van, legyen az mozgásszervi, légzésszervi, endokrin vagy idegrendszeri, vagy csak fáj a fejed, meghúztad a derekadat, vagy épp megvan a menzeszed, esetleg várandós vagy, jelezd, kérlek. Ezekről tudnom kell, mert a jógagyakorlás nem játék: nagyon komolyan bele tudunk nyúlni a test szervi és energetikai rendszereibe.

3. A hozzám járók már tudják: amennyiben van igényük otthoni gyakorlásra, szívesen adok napi 10-20 perces, egyéni igényekre szabott gyakorlatsort. Véleményem szerint az igazi fejlődésnek ez a kulcsa: a rendszeres, napi vagy kétnapi gyakorlás. Az egyik legnagyobb jógarendszer, a Satyananda rendszer találta ki a jógakapszula fogalmát – ezek olyan kisebb, rövidebb időt igénylő gyakorlások, amelyek a mai nyugati ember életébe remekül beilleszthetők. Végtelenül hálás vagyok, ha ilyenért fordulsz hozzám, és gyakorolsz egy keveset otthon is.

 

Hol és mikor tartok órákat?  INFO itt!

Anita